|
Útjelző évszámok az Unitárius Egyház múltjából Megtalálható a Négyszáz Év-ben
1510-1579 Dávid Ferenc. Kolozsváron született. Apja Hertel Dávid, szász nemzetiségű csizmadiamester, anyja kolozsvári magyar nő volt. Nevét tanuló korában, az akkori humanista szokás szerint apja keresztneve után '"Franciscus Davidis"-re latinosította, később a magyar "Dávid" vezetéknevet vette fel. 1545-1551 Külföldi tanulmányi évei. Miután iskoláit Kolozsváron és Gyulafehérváron elvégezte, Medgyesi Ferenc és Pesti Gáspár jótevői támogatásával, hat évig Németországban tanult, a wittenbergi és az Odera menti frankfurti egyetemeken. A teológia és a bölcselet terén kiváló tudást szerzett. Ugyanakkor közvetlenül tájékozódott a reformáció mozgalmáról és elért eredményeiről. 1551-1552. Egyházi szolgálatának kezdete. Miután külföldről hazatért, 1551-ben Besztercén, mint iskolaigazgató, már a reformáció szellemében kezdte meg működését. 1552-ben rövid ideig a szomszédos Péterfalván volt lelkész, ezt követően Kolozsvárra került iskolaigazgatóként. 1555. október 9.-én, választás folytán elfoglalta szülővárosának főlelkészi állását. Ettől kezdve az erdélyi reformáció kibontakozásában és irányításában vezető szerepet töltött be. 1565. Az unitárius reformáció kezdete. Ebben az évben, Kolozsváron megindul a vitatkozás a reformáció ortodox iránya és a reformáció szabadelvű iránya között. 1566. Ez én elején kezdte Dávid Ferenc nyilvánosan hirdetni az unitárius reformációt. Január 20.-án mondotta a kolozsvári nagytemplom szószékén az első unitárius szellemű prédikációt. Ezzel megkezdődött az élőszóval és irodalmilag folytatott hitviták sora. "Hallottál volna akkor az egész Erdélyben mindenfelé, falun és városon, a köznépnél is nagy disputációt, étel, ital közben, estve, reggel, éjjel és nappal, közbeszédben és prédikáló székről, sőt káromlásokat és mód nélkül való kárpálódásokat a két religión levők között." (Erdélyi történelmi adatok, 1.k. 29.) Március 15.-én, Tordán tartották az első hitvitázó zsinatot a lutheránus-kálvini és a Dávid Ferenc által képviselt szabadelvű reformációi irány között. A zsinat kimondotta, hogy a keresztény hitnek egyedüli alapja az "apostoli hitvallás", mely Isten igéjével megegyezik és a keresztény ember üdvösségére szükséges ismereteket magába foglalja. Ez a határozat az új reformációi irány első tárgyi megnyilatkozásának tekinthető. Április 24-27. napjain volt a gyulafehérvári első hitvita, a fejedelem és tanácsosainak jelenlétében. Itt tették először nyilvánosan vita tárgyává az Isten egységét és háromságát. Május 19.-én tartották a marosvásárhelyi hitvitát. Dávid Ferenc a gyulafehérvári és marosvásárhelyi hitviták hitvallásai alapján kátét dolgozott ki és jelentetett meg. 1567. János Zsigmond fejedelem az unitárius reformáció terjesztésére átadta Dávid Ferencnek a gyulafehérvári nyomdát. Ebben a nyomdában jelentek meg az első unitárius teológiai munkák, magyar és latin nyelven. 1567-ben Dávid Ferencnek három műve jelent meg: "Rövid magyarázat miképpen az igaz Istenről való tudomány meghomályosíttatott", "Rövid útmutatás az Istennek igaz értelmére, a mostani szentháromságról támadott vélekedések megfejtésére és ítélésére..." (magyar nyelven), "Méliusz Péter iratainak megcáfolása" (latin nyelven). 1568. Az Unitárius Egyház alapításának éve. Január 6-13. napjain Tordán tartott országgyűlés, az unitárius reformáció szellemében, határozatot hozott a vallási türelem és a lelkiismereti szabadság biztosítására: A prédikátorok minden helyen hirdessék az evangéliumot, ki ki az ő értelme szerint, és a község, ha venni akarja, jó, ha nem, senki rá ne kényszerítse, az ő lelke azon meg nem nyugodván, de tarthasson olyan prédikátort, akinek tanítása őneki tetszik. Ezért pedig senki a superintendensek közül, se mások a prédikátorokat meg ne bánthassák, a relígióért senki se szidalmaztassék, az előbbi konstitúciók szerint. Nem engedtetik meg senkinek, hogy a tanításért bárkit is fogsággal vagy helyétől való megfosztással fenyegessen, mert a hit Isten ajándéka, az hallásból lesz, mely hallás Isten igéje által van. A tordai országgyűlésnek eme végzése alapján szerveződött meg az Erdélyi Unitárius Egyház. Az új egyháznak kezdetben nem volt hivatalosan elfogadott, megkülönböztető neve. Dávid Ferenc és követői kiadványaikban a következő neveket használták: "Az egy értelmen levő erdélyi eklézsiák", vagy a lelkészek esetében: "Erdélyi lelkipásztorok, akik az egy Atya Isten felől és az ő áldott szent fia a Jézus Krisztus felől és ezeknek szent lelke felől, a szentírás szerint egy értelemben vannak." Dávid Ferenc, követőit legszívesebben "keresztények"- nek, önmagát pedig "a megfeszült Jézus Krisztus szolgájának" nevezte. A később közkeletűvé váló "unitárius" elnevezés az unitárius reformáció tartalmát tükrözi, azt tudniillik, hogy Isten lényegében és személyében egy. Innen, az "egy, egység" (latinul: unus, unitas) fogalmából vették az "unitárius" azaz "egységhívő" nevet. Március 8-18. napjain folyt le a gyulafehérvári második hitvita, melynek következtében az erdélyi magyar egyház elveszítette kálvinista jellegét és túlnyomólag unitáriussá lett. János Zsigmond fejedelem, az ország főrendjeinek többsége, a város nagy része az unitárius reformációhoz csatlakozott. A hagyomány szerint, a zsinatról győztesen hazatérő Dávid Ferencnek az akkori Tordai utca szegletén a "kerek kőről" elmondott beszédére egész Kolozsvár az unitárius vallásra tért át. Ebben az évben jelent meg Dávid Ferencnek: "A szentírás fundamentumából vett magyarázat a Jézus Krisztusról..." (magyar nyelven) és a "Gyulafehérvári hitvita rövid elbeszélése" (latin nyelven) c. munkája. 1568-ban adták ki a magyar és lengyel hittudósok műveiből összeállított "A hamis és igaz egy Atya Isten, ennek Fia és a Szentlélek igaz ismerete" c. munkát latin nyelven. 1569. Ez év elején Heltai Gáspár kolozsvári prédikátor unitárius lett. Prédikátor, bibliafordító, író és könyvnyomtató volt egyszemélyben. Híven követte Dávid Ferencet a fejlődés útján a reformáció tökéletesebb formái felé, egészen az unitárius vallásig. Nyomdájával jó szolgálatot tett az unitárius reformációnak. 1570-ben már mint unitárius adta ki a gyulafehérvári második hitvitáról szóló munkájának 2.-ik, átírt kiadását. Október 20-25. napjaiban volt a nagyváradi hitvita. A hitvitát magyar nyelven tartották, hogy a nép is érthesse. Sikerét bizonyította, hogy egyedül Nagyváradon mintegy háromezren tértek az unitárius vallásra. Az unitáriusok 1570 elején a hitvita jegyzőkönyvét eredeti párbeszédes formában kiadták. Ennek anyagát később hitvitázó komédia alakjában is feldolgozták. Ebben az évben jelent meg Dávid Ferenc: "Első része a szentírásnak külön-külön részeiből vett prédikációknak..." c. műve, mely az unitárius reformáció hitelveinek rendszeres és világos kifejtése. 1569-ben adták ki Dávid Ferenc és Blandrata György :"Major György iratának cáfolata." c. közösen írt munkáját latin nyelven. 1570. A hagyomány szerint ez év táján jelent meg az első unitárius énekeskönyv. Biztos tudásunk azonban csak az 1605-1607 táján kiadott énekeskönyvről van. Ez öt kiadást ért meg, s az utolsó "Isteni dicséretek, imádságos és vigasztaló énekek" címen 1777-ben jelent meg. Az unitáriusok Bogáti Fazekas Mihály, majd Tordai János zsoltárfordításait használták 1665-ig, amikor a Szenci Molnár Albert féle fordítást fogadták el. 1571. Január 6-14. napjain tartott marosvásárhelyi országgyűlés utólag kimondta, hogy: "Az Isten igéje mindenütt szabadon prédikáltassék, a confessioért senki meg ne bántassék, se prédikátor, se hallgató". Március 14.-én meghalt János Zsigmond, az unitárius reformáció pártfogója és nagy jótevője. Halála után az ellenreformáció és a vele párhuzamos ortodox protestáns reakció, mely Európa-szerte megerősödött, az unitarizmus térhódítását megállította. János Zsigmond halála után jelent meg Dávid Ferenc két nagy műve: "Az egy ő magától való Felséges Istenről..." és "Az egy Atya Istennek és az ő áldott szent fiának Istenségéről..." címen. Szeptember 17.-én Báthori István az új fejedelem rendeletet adott ki, melyben a régi vagy új írók teológiai munkáinak engedély nélküli kinyomtatását és terjesztését megtiltotta. A gyulafehérvári nyomdát az unitáriusoktól elvette. Báthori István intézkedései Dávid Ferenc és az unitáriusok háttérbe szorításának kezdetét jelentették. 1572. május 25-29. napjain tartott tordai országgyűlés megerősítette ugyan az ország vallásügyi törvényeit, de ugyanakkor Báthori István hitújítás elleni törvényt is mondatott ki. Ennek értelmében minden újabb vallásreformálás országgyűlési tilalom alá esett. Az 1573.január 1-6.-i kolozsvári országgyűlés megerősítette ezt a tiltó határozatot. 1574. Alvinczi György unitárius lelkészt, a nagyharsányi hitvita résztvevőjét, ellenfelei halálra ítéltek és kivégeztették. Ez a hitvita a vallási türelmetlenség kirívó esete a 16. században. 1576. január 28.-i medgyesi országgyűlés hivatalosan is elismerte Dávid Ferenc unitárius püspöki tisztségét és megerősítette az egyház püspökválasztói jogát. 1578. március havában, a tordai zsinat, melyen 322 unitárius lelkész jelent meg, kimondotta, hogy mindazokról a vallási kérdésekről, amelyek felől a zsinat még nem határozott, szabadon lehet vitatkozni, anélkül, hogy a hitújítást tiltó törvényt megsértenék. Novemberben Socinus Faustus, szabadelvű teológus, Blandrata György hívására Kolozsvárra jött, hogy megpróbálja Dávid Ferencet a Jézusról vallott felfogásától eltéríteni. Dávid Ferenc azonban a szentírás alapján hitfelfogása mellett szilárdan kitartott. 1579. Az unitarizmus megpróbáltatásokkal teljes éve. Dávid Ferenc, a lelkészek túlnyomó többségével együtt azt tanította, hogy Jézust, mint embert nem kell imádni. Ez a tanítás nem volt újítás, mivel az szükségszerűleg következett az egy Istenről vallott hitfelfogásból. Blandrata György, aki Jézus imádását vallotta és az új valláspolitikát folytató államhatalommal való kiegyezést kereste, szembefordult Dávid Ferenccel és bevádolta a fejedelemnél, mint hitújítót. Báthori Kristóf fejedelem Dávid Ferencet a prédikálástól eltiltotta és házi őrizetbe helyeztette. Ezzel megkezdődött Dávid Ferenc pere. 1579. június 1-2. napjain tartott gyulafehérvári országgyűlésen a fejedelem, a hitújítás ellen hozott törvény alapján, Dávid Ferencet "mások példájára" holtig tartó várfogságra ítélte és Déva várába záratta. Július 2.-án tartott kolozsvári zsinaton, Blandrata György és párthívei egy olyan hitvallást fogadtattak el, amelyben Jézus imádása és segítségül hívása is szerepelt. Az egyházi ügyek intézésére egy 24 tagból álló egyházi tanácsot szerveztettek. A megüresedett püspöki tisztségre Hunyadi Demeter kolozsvári lelkészt ajánlották, akit a fejedelem meg is erősített hivatalában. November 9.-én Karádi Pál temesvári lelkipásztor levelet írt a kolozsvári lelkészekhez. Levelében állást foglalt Dávid Ferenc tanításának igazsága mellett; Blandrata Györgyöt és párthíveit, akik elősegítették Dávid Ferenc elítélését, árulóknak bélyegezte. A megalkuvó új teológiai és egyházi irányt visszautasította, a bánsági és alföldi egyházközségekkel együtt, elszakadt az erdélyiektől. A különvált egyházközségeknek Karádi Pál lett a püspöke. November 15.-én Dávid Ferenc töretlen lélekkel, a dévai vár börtönében, meghalt. Halálának körülményei és temetési helye ismeretlen. Dávid Ferenc személyében az unitáriusok a tiszta jézusi kereszténység helyreállítóját, a lelkiismereti szabadság és vallási türelem prófétáját, az unitárius reformáció mártírját és egyházalapítójukat tisztelik. Dávid Ferenc halála a vallási szabadelvűség megállását jelentette a továbbhaladás útján, valamint az ellenreformáció és ortodox protestáns reakció fokozott térhódítását. 1582. Ez év táján készítette el Bogáti Fazekas Miklós (1548-1592) lelkész híres zsoltárfordítását. Ő ültette át először magyar versekbe az egész zsoltárkönyvet. Bármennyire törekedett fordításában arra, hogy az eredeti szöveghez hű maradjon, mégis korszerű társadalmi vonatkozásokat is beleszőtt fordításába. 1592. Ebben az évben választották püspöknek Enyedi Györgyöt (1555-1597). Dávid Ferenc mellett ő az Unitárius Egyház második nagy teológusa a 16. században. A kolozsvári főiskola tudós tanára, híres prédikátor és író volt. Őt tekintjük az unitárius hitelvek ésszerű és tudományos alapon való értelmezése megalapítójának. Életművét halála után 1598-ban adták ki Kolozsvárt latin nyelven. Magyarul 1619-ben jelent meg "A szentháromságot bizonyító ó- és újszövetségi helyek magyarázatai..." címen Toroczkai Máté püspök fordításában és részbeni átírásában. Munkájában nagy tudományos felkészültséggel mutatta ki, hogy a szentháromság dogmáját a Bibliából nem lehet bizonyítani. Ugyanakkor megmagyarázta azoknak a bibliai helyeknek igaz jelentését is, amelyekkel a szentháromságot igazolni szokták. A vallási türelmetlenség következtében könyvét a forgalomból kitiltották és 1599-ben sok példányát nyilvánosan elégették. 1670-ben a németalföldi Gröningenben munkáját másodszor is kiadták. Enyedi György műve, mely Európa-szerte nagy érdeklődést és vitát váltott ki, a 16. század bibliatudományának magas fokán állott s mint ilyen fontos szerepet töltött be az unitárius vallás védelmében és ismertetésében 1600. október 25. és november 4. között tartott lécfalvi tábori országgyűlés vallásügyi határozatában találkozunk először vallásunk "unitárius" elnevezésével. Egyházunk az "unitárius" nevet hivatalosan az 1638. évi ún. "dési egyezségben" fogadta el és használta először. 1618. A november 11.-i erdőszentgyörgyi zsinaton az unitáriusok tisztázták magukat a szombatosság gyanúja alól. A szombatos vallásos mozgalomnak megalapítója Ősi András, szervezője Pécsi Simon volt. 1626. Radeczki Bálint püspök összeállította és kiadta az első egyházi rendtartást, melyet Almási Gergely Mihály püspök átdolgozva 1694-ben újra kiadott. 1638. A dési egyezség éve. Július 1-7. napjain, az országgyűlés által kiküldött bizottság Désen tartott ülésében, a hitújítással vádolt egyházunkra kényszerítette az ún. dési egyezséget. Ez az egyezség arra kötelezte az unitáriusokat, hogy Jézust isteni tisztelettel imádják, az Atya, Fiú és Szentlélek nevében kereszteljenek, vallási könyveiket pedig bocsássák fejedelmi cenzúra alá. A dési egyezség Beke Dániel püspök és Ráv Mátyás kolozsvári lelkész közötti viszálykodás, valamint a vallási türelmetlenség következménye volt. A szombatos mozgalom elfojtására vonatkozó 1638. évi országgyűlési végzést nemcsak a szombatosokra, hanem az unitáriusokra is alkalmazták. A szombatosság elnyomása címen megkezdődött az erőszakos térítés és templomelvétel. 1660. A lengyelországi unitáriusok gyászéve. Az országgyűlés, az ellenreformáció sugalmazására, az unitáriusokat áttérésre vagy az ország elhagyására kényszerítette. Az unitáriusok közül sokan áttértek. Egy részük azonban hazájukat elhagyva Erdélybe menekült, ahol az unitáriusok testvéri szeretettel fogadták. Legtöbben közülük Kolozsváron telepedtek le, ahol önálló lengyel unitárius egyházközséget szerveztek, amely 1793-ig állott fenn. Utolsó lelkészük Szaknovics Izsák volt, akinek halála után (1792) beolvadtak a magyar unitárius egyházközségbe. 1661. Ebben az évben halt meg Árkosi Tegző Benedek, a kolozsvári főiskola tudós tanára, a 17. század kiváló unitárius teológusa. A dési egyezségben foglalt szigorú könyv-cenzúra miatt munkáit nem lehetett kiadni. Az egyház kötelezte a lelkészjelölteket és tanítóikat, hogy Árkosinak imádságait és elmélkedéseit tartalmazó munkáját másolják le és tanulják meg. 1663. október 21.-i ádámosi zsinat Koncz Boldizsár kolozsvári lelkészt választotta püspökké, aki a szellemi elnyomás és a háborús pusztítások következtében súlyosan megpróbált egyházban új életet törekedett teremteni. Az egyházépítés és hitvédelem érdekében kátét írt, amelyet azonban csak 1698-ban lehetett kinyomtatni. A káté öt kiadást ért meg, az utolsó 1854-ből való. 1669. A Kissároson tartott első, képviseleti alapon szervezett zsinat éve. Az új egyházszervezeti reform Koncz Boldizsár azon rendeletéből eredt, hogy ezentúl a zsinaton az egyházköröknek csak meghatározott számú képviselője köteles részt venni. 1691. A Lipót-féle hitlevél kihirdetése. A Lipót-féle hitlevél alapján indult meg az ellenreformációnak és a Habsburg uralkodóknak az a közös és tervszerű támadása, amelynek távoli célja a reformáció eredményeinek felszámolása, közvetlen célja pedig az Unitárius Egyház megsemmisítése volt. Ez az egyenlőtlen küzdelem több mint másfélszáz évig tartott és egyházunkra súlyos megpróbáltatásokat hozott. 1692. február 26.-i rendeletével Bánffy György kormányzó visszaadta egyházunknak a háromszéki egyházközségek felügyeleti jogát, amelyet 1622 óta, jogtalanul, a református püspökök gyakoroltak. November 6.-i szabédi zsinat Almási Gergely Mihály (1654-1724) főiskolai tanárt választotta püspökké. Püspöksége alatt élte át egyházunk a legszomorúbb időket: az ellenreformáció megkezdte templomainknak és iskoláinknak elvételét, híveinket pedig kizárta a közhivatalok viseléséből. 1693. Almási Gergely Mihály püspöki vizsgálatot tartott a háromszéki unitárius egyházközségekben. Ennek eredményeként elrendelte az egyházközségi gondnokok választását és a templomi perselyes gyűjtést. Október 10.-én az unitáriusok elveszítették a kolozsvári főiskolájuk óvári épületét. A diákság a piac nyugati oldalán, a nagytemplom bejáratával szemben levő, erre a célra átépített magánházakba költözött át. 1696. február 6.-án állították fel a kolozsvári unitárius nyomdát. A nyomda beszerzését özv. Kmita Andrásné szül. Wilhelm Krisztina jótevő segítsége tette lehetővé. A nyomda első kiadványa Koncz Boldizsár kátéja és az egyházi énekeskönyv voltak. A nyomdát 1716-ban, a többi egyházi javakkal együtt elvették. 1697. május 6.-án leégett a város nagyobb részével együtt a kolozsvári új főiskola, a piaci nagytemplom és más egyházi épületek. Olyan nagy volt a kár, hogy a leégett egyházi épületeket csak évek múltán, a németalföldi protestánsok segítségével tudták felépíteni.
1711. augusztus 22.-én Tasiczki Ákos lengyel unitárius adományt tett a bethleni és kolozsvári lengyel egyházközségek felsegítésére. 1716. március 30.-án a Habsburg hatalom katonai erővel elfoglaltatta a kolozsvári egyházközség valamennyi templomát, a hozzátartozó javakkal együtt. Hasonló templomfoglalások máshol is történtek. A templomaitól megfosztott kolozsvári unitáriusok közel 80 éven keresztül csak magánházaknál és imaházakban tarthattak istentiszteleteket. 1718. április 2. A kolozsvári főiskola új épületének elvesztése. A főiskola az egyházközségnek egyik Magyar utcai házába költözött át, amelyet erre a célra átalakítottak. Április 8. A világi hívek bekapcsolódásának kezdete az egyházmentés és kormányzat munkájába. A Kolozsváron tartózkodó világi hívek tanácskozást tartottak és az ellenreformáció támadásával szemben a kövezkező védelmi intézkedéseket hozták:
1723. Ebben az évben kezdődött egy pénzalap gyűjtése, mely mint "egyházi közalap" az általános egyházi szükségletek fedezésére szolgált. 1724. Az árkosi zsinat, a kolozsvári vezető egyházi és világi tagokból egy állandó testületet szervezett, melynek feladata az egyház kormányzása volt. Ebből fejlődött ki közvetlenül az egyház életét ma is irányító Egyházi Képviselő Tanács. 1729. január 15.-i kissárosi zsinat megvetette alapját az egyház ma is működő két, vegyes jellegű, törvényhozó testületének: a Zsinati és Egyházi Főtanácsnak. 1737. augusztus 24.-i kövendi zsinat Szentbárahámi Lombárd Mihály (1683-1758) rektort választotta püspökké. 21 évre terjedő püspöksége alatt apostoli munkát végzett a vallásos élet megelevenítése, a hitvédelem, az egyházépítés és a nevelésügy terén. Mint kiváló képzett teológus ő kezdette először az unitárius vallást minden részletében tudományos módon tanítani. Életműve, a latin nyelven irt "Keresztény teológia rendszere"; ez az első rendszeres, nagy tudományos felkészültséggel megirt unitárius hittan. A nevelés szívügye volt. Önfeláldozó munkásságának köszönhető a főiskola megmentése és működésének biztosítása. Minden ténykedését az egyház sorsa iránti felelősségérzés hatotta át. Különböző tárgyú, nagyszámú műveit könyvnyomda hiánya és egyházunk elnyomása miatt nem lehetett kiadni, s így azok kéziratban maradtak fenn. Sokoldalú munkásságával bebizonyította, hogy méltán mondhatták róla: "ő az unitáriusok szeme, szíve és szája". Szentábrahámi L. Mihály a 18. század legnagyobb unitáriusa, az egyház második alapítója. 1767. Ebben az évben kezdte írni Kénosi Tőzsér János bágyoni lelkész az "Erdélyi Unitárius Egyház története" c. munkáját. Mivel 1772-ben elhunyt, munkáját újraírta és összegyűjtött adatainak felhasználásával továbbfolytatta Uzoni Fosztó István bágyoni lelkész, akinek 1778-ban bekövetkezett halála után Kozma Mihály szentgericei és fia Kozma János csókfalvi lelkészek folytatták ezt a történeti munkát. Kozma János halála után (1840) a munka befejezetlen maradt. Az Uzoni Fosztó István neve alatt ismeretes munka nélkülözhetetlen forrása az unitárius történetírásnak. 1773. június 26.-án Ágh István püspök, Kovács Tamás főjegyzővel, kihallgatásra jelentkezett a Kolozsváron tartózkodó József trónörökösnél. A püspök előadta a sok sérelmet és bántalmazást, mely az unitáriusokat érte. A kihallgatás során József ezt a nyilatkozatot tette: "Mi azt mondjuk, hogy senki sem üdvözülhet, aki nem él a római hitben, de nem lenne rossz megengedni azt a képességet, hogy mindenki választhassa azt az utat a mennybemenetelre, mely neki tetszik." 1778. A "papmarasztalás" megszüntetése. Az egyházközségek és a belső emberek között az a viszony állott fenn, hogy minden évben ki kellett nyilatkoztatni mind a belső embereknek: maradnak-e tovább, mind az egyházközségeknek : marasztalják-e vagy nem őket. A papmarasztalást az egyház a "rendelés" rendszerével helyettesítette, mely szerint a belső embereket a konzisztórium rendelte ki, az egyházközségek minden befolyása nélkül. Ebben az évben tartott szentábrahámi zsinat választotta meg P. Horváth Ferencet főgondnoknak. Gondviselésszerű személy volt, ki 26 éven keresztül önzetlenül, nagy odaadással szolgálta egyházát. Személyes áldozatkészsége, a világiaknak az egyházépítés szolgálatára való összefogása és bölcs egyházkormányzása által nagymértékben hozzájárult az egyház belső és külső megújhodásához. A "Marosvásárhelyi Consistorium" megalakulása. A szentábrahámi zsinat szervezte meg az ún. "Marosvásárhelyi Consistoriumot". A zsinat a marosvásárhelyi consistoriumot azzal a joggal ruházta fel, hogy a kolozsvári konzisztorium intézkedéseit felülvizsgálja. Elnöke P. Horváth Ferenc főgondnok volt. A marosvásárhelyi consistorium a 19. század elején szűnt meg. Iskolai felügyelőgondnoki tisztségek szervezése. A szentábrahámi zsinat a kolozsvári és tordai iskoláknál felügyelőgondnoki tisztséget szervezett. A felügyelőgondnok teendője kezdetben csak az iskola anyagi ügyeire vonatkozott. 1781. A "Türelmi rendelet" megjelenésének éve. II. József ezzel a rendelettel az ellenreformáció önkényeskedéseit kívánta korlátozni és a felekezetek közötti békét szolgálni. 1785. A presbitériumok megalakítására vonatkozó egyházi törvény kiadása. A Főtanács kimondotta, hogy az egyházközségek jobb igazgatására, az idősebb és buzgóbb tagok közül, presbiterek választandók, akik együttesen alkotják a presbitériumot. Ez a törvény a világi elemnek az egyház életébe való szervesebb bekapcsolódását segítette elő. 1786. A nagyajtai zsinat Lázár István (1742-1811) rektort választotta püspöknek. Püspöksége alatt az évszázados elnyomás és megfélemlítés után eleven élet és céltudatos egyházépítői munka indult meg. 25 évi püspökségének egyik kiemelkedő vonása a sok építkezés: 38 új unitárius templom, torony és iskola építéséről, nagyobb méretű javításáról tudunk, nagyrészt mind a hívek önkéntes adakozásából. 1787. Ebben az évben jelent meg Szentábrahámi L. Mihály püspök latin nyelvű hittana; magyarul 1899-ben adták ki "A keresztény hittudomány összege az unitáriusok szerint" címen Derzsi Károly fordításában. Kiadását a főkormányszék azzal engedélyezte, hogy: "E könyv kinyomtatása annál inkább megengedhető, mivel az amellett, hogy az Unitárius vallás Erdélyben be van véve, az abban nyilatkozó szerénységénél fogva más vallásos könyveknek is mintául szolgálhat." A munka engedélyezése és kiadása Agh István püspök érdeme volt. Ez évben szüntette meg a Főtanács a püspök évenkénti lemondását és bírálat alá vetését. Régi szokás volt egyházunkban, hogy a püspök és esperesek a zsinati gyűlésen kötelesen voltak hivatalukról lemondani és magukat közbírálatnak alávetni. Hivatalukat csak akkor foglalhatták el, ha a közbizalom őket arra ismét méltóknak ítélte. 1789. Lázár István püspök egyházvizsgálatának kezdete. A püspöki látogatásokról készült jegyzőkönyvek egyház- és művelődéstörténeti szempontból nagy értékkel bírnak. 1791. február 14. és április 16.-án kelt ajándéklevelében és végrendeletében Suki László (1741-1792) a kolozsvári főiskola felügyelőgondnoka, összes szerzeményét az egyháznak és a főiskolának hagyta. Elhatározását a következőképpen indokolta: "... látván és tapasztalván is valósággal szt, hogy az ezelőtti mostoha időkben törvényesen bevett unitárius valláson levő egész közönségünk, nevezetesen pedig Kolozsvár városában levő unitárius kollégiumunk, melynek jó állapotban való léte az egész közönség megmaradására múlhatatlanul szükséges, mindenféle javaiból annyira kifordult, hogy annak előjáróit, rektorait, professzorait és felsőbb s alsóbb tanítóit közönségünk csaknem szüntelen való koldulással s gyűjtéssel kénytelenített igen csekélyül tartani és táplálni, eleitől fogva való célom és szándékom az volt, hogy ha az Úr Isten gyenge igyekezetemet megáldja, nevezett közönségünk és abban az említett kolozsvári kollégium számára egy olyan állandó alapot adjak és hagyjak, mely után való jövedelemből a kollégium nemcsak jó karba és állapotba helyeztessék, hanem azután is annak dolga jobb móddal folytathassék." Suki László alapítványa tette lehetővé a főiskola harmadik épületének a felépítését. A 18. század nagy jótevőjét tiszteljük személyében. 1793. július 10.-i homoródalmási zsinat egy középfokú iskola felállítását határozta el Székelykeresztúron. Az iskola jórészt közadakozásból 1804-ben épült fel és kezdte meg működését. Az iskolaépítés lelke Szabó Sámuel igazgató volt. 1792-1796-ban épült fel a kolozsvári egyházközség új temploma. 1812. július 7.-én a ravai zsinat Körmöczi János (1762-1836) rektort püspöknek választotta. Korának általánosan elismert teológusa, alapos filozófiai műveltséggel rendelkező nevelő és híres prédikátor volt. A felvilágosodás szellemében szolgálta az egyház belső megújhodását. Püspöksége idején az 1813. évi Főtanács alkotta meg az egyházköri felügyelő és egyházközségi gondnoki utasításokat. 1821. április 30. Az angol Unitárius Egyházzal való kapcsolat kezdete. Ebben az évben az angol unitáriusok levelet küldtek egyházunknak, amelyben ismertették történetüket, vallásukat és jelenlegi helyzetüket. Egyházunk vezetősége válaszlevelében hasonlóképpen ismertette az erdélyi unitáriusok történetét és hitelveit. A szórványos érintkezés 1858-tól vált rendszeressé. A két egyház közötti kapcsolat kiépítésén munkálkodtak: E.Tagart és S.H.Steinhal lelkészek, Paget János angol születésű, hazánkban letelepedett hitrokonunk, valamint Kriza János és Ferencz József.1831. Az amerikai Unitárius Egyházzal való kapcsolat kezdete. Bölöni Farkas Sándor északamerikai utazása során az ottani unitáriusokkal ismertette az erdélyi Unitárius Egyház történetét és hitelveit. Az ő közvetítésével indult meg a levelezés a két egyház között. A rendszeres kapcsolat 1868-tól kezdődött, létrehozói: C.H.Dall és E.Hale lelkészek, J.Fretwell, A.Richmond és E.Southworth amerikai unitáriusok, valamint Kriza János és Ferencz József. Az amerikai Unitárius Egyház lehetővé tette, hogy lelkészjelöltjeink az amerikai unitárius teológiai intézetben tovább tanulhassanak. 1832. augusztus 20.-i nyárádszentlászlói zsinat Augusztinovics Pált (1763-1837) főgondnoknak választotta. 1837. október 1.-én kelt végrendeletében könyvtárát és vagyonát az egyháznak hagyta. Vagyonának felhasználásáról a következőképpen intézkedett: "Nékem szívem leginkább feküvén a Kolozsvári Nemes Unitaria iskolában a tudományos és erkölcsi nevelés jobb lábra állítása, tehát vagyonom mi célokra fordítása elhatározásában ezt tartsák lelkiismeretesen szemeik előtt." Augusztinovics Pál a 19. század nagy jótevője. 1837. Brassai Sámuelt (1800-1897) előbb főiskolai tanárnak, majd a következő évben rektornak választottak. Ebben az évben jelent meg, "Istent dicsőítő magasztalások és esedezések" címen egyházunk új énekeskönyve. Az énekeskönyvet Aranyosrákosi Székely Sándor (1797-1852) szerkesztette a régi énekeskönyv alapján. A hat kiadást megért énekeskönyv 1924-ig volt használatban. 1839. Aranyosrákosi Székely Sándor "Az unitaria vallás kezdetei Erdélyben" című munkájának kiadási éve. Ez az első nyomtatásban megjelent unitárius egyháztörténet. 1840. A bölöni zsinat megválasztotta a lelkészi állások betöltésének módját, az eddigi paprendelés helyett a pályázattal összekötött kinevezési rendszert vezette be. 1841. Augusztus 22.-i végrendeletében Bölöni Farkas Sándor (1795-1842) felvilágosult, haladó szellemű író és öntudatos unitárius, nagyértékű könyvtárát az egyház kollégiumi könyvtárának hagyta. A könyvtár gyarapítására jelentékeny pénzösszeget is adományozott. Augusztus 23.-i korondi zsinat elfogadta a Brassai Sámuel által kidolgozott tantervet és nevelési rendszert a szükséges intézkedéseket a nevelésügy korszerűsítésére. 1847. Aranyosrákosi Székely Sándor püspöksége alatt alapozták meg a rendszeres unitárius lelkészképzést. Addig a főiskola bölcseleti tanfolyamát elvégzett ifjakat alkalmazták lelkészeknek. A haladás szelleme azonban megkövetelte, hogy a leendő lelkészek megfelelő teológiai szakképzésben részesüljenek. Éppen ezért 1847-ben egy két éves "teológiai tanfolyamot" állítottak fel, melyet a bölcseleti tanfolyam után kellett a leendő lelkészeknek elvégezniük. A teológiai tanfolyamot 1857-ben három évre, 1899-ben négy évre, majd 1985-ben öt évre bővítették. 1849.január 20.-i végrendeletével Gedő József könyvtárát az egyház kollégiumi könyvtárának hagyta. 1854. július 4.-i kolozsvári zsinat K.Nagy Eleket (1816-1878) főgondnoknak választotta. Az egyház és intézményei az osztrák abszolutizmussal vívott küzdelmükben egy bölcs vezetőt és bátor védelmezőt talált az új főgondnok személyében. Az egyház megmentéséért folytatott munkájában segítőtársai voltak: Székely Mózes püspökhelyettes, Mikó Lőrincz tanár és Fejér Márton ügyvéd. 1856. augusztus 30.-án tartott kolozsvári Főtanács elfogadta K.Nagy Elek és Mikó Lőrincz pénzügyi tervezetét az elégtelennek bizonyult "garasos alamizsna" megváltására. A tervezet megvalósítását tudomásul vevő 1857. június 7-11.-i Főtanács örömmel állapította meg, hogy az egyházközségek, belső emberek és a hívek kötelezvényben biztosított adomány felajánlásaikkal olyan pénzalapot teremtettek, amely lehetővé teszi a legfontosabb egyházi és nevelésügyi szükségletről való gondoskodást. 1858. Az angol unitáriusok látogatása. Ebben az évben látogatta meg egyházunkat E. Tagart londoni, 1859-ben pedig S.H.Steinhal manchesteri lelkész. Látogatásuk nagy erkölcsi erőt és anyagi támogatást jelentett az abszolutizmus által elnyomott egyházunknak. 1859. Az angol unitáriusok évi közgyűlésén először jelentek meg egyházunk képviselői, Ferencz József és Buzogány Áron akadémiták személyében. A közgyűlés elhatározta, hogy lelkészjelöltjeinknek lehetőséget nyújt a továbbképzésre az angol unitárius teológiai intézetekben. 1860. Ez évben küldötte ki egyházunk Simén Domokost, az első lelkészjelöltet továbbképzésre a londoni unitárius teológiai intézetbe. 1861.A "Keresztény Magvető" című teológiai folyóirat első számának megjelenése, Kriza János és Nagy Lajos szerkesztésében. Célja: "a keresztény eszmék s általában az erkölcsileg szép, jó, igaz magvainak vetése és fejlesztése" volt. A folyóirat mozgosította a 19. és 20. század unitárius teológusait, tudósait és iróit, akiknek segítségével virágzó teológiai irodalmat teremtett. A Keresztény Magvető felbecsülhetetlen értékű szolgálatot végzett a valláserkölcsi élet mélyítése és az unitárius vallás ismertetése terén. Július 1-én tartott tordai zsinat Kriza János (1811-1875) kolozsvári lelkészt és tanárt püspöknek választotta. 14 évre terjedő püspöksége alatt fő gondjául a belső megújhodást, a vallásos élet ápolását és az unitárius hitelveknek tudományos szinten való kifejtését tekintette. Irodalmi tevékenységének becses eredménye a Vadrózsák című népköltészeti gyűjtemény, melynek széles körű gyűjtőmunkájának anyagát adta közre. 1862. A Főtanács Brassai Sámuelt a kolozsvári főiskola felügyelő gondnokává választotta, majd 1877-ben örökös felügyelőgondnoknak nyilvánította. 1864. Ferencz József kolozsvári lelkész kátéjának megjelenési éve. Ez a káté 20 kiadást ért meg, az utolsó 1991-ben jelent meg. A különböző kiadások az unitárius hitelvek fejlődését tükrözik. A káté 1892-ben Gratz Mór kolozsvári ev.lelkész fodításában német nyelven is megjelent. Angol nyelvre Andrási György előadótanácsos fordította 1994-ben. 1865. Orbán Balázs író áttérése az unitárius vallásra, Egyházunk buzgó tagja és jótevője volt, aki 1876. és 1890.-ben alapítványt tett a székelykeresztúri gimnázium tanulóinak, nemzetiségi és felekezeti megkülönböztetés nélküli segélyezésére. 1866. Simén Domokos (1836-1878) főiskolai tanári működésének kezdete. A főiskolán bibliai tárgyakat és bölcseletet tanított. Mint a teológiai tudományok kiváló művelője, azt a munkát akarta elvégezni, amit Dávid Ferenc is tervezett: a Biblia lefordítását magyar nyelvre. Korai halála miatt azonban a megkezdett munkát nem fejezhette be. Az unitárius hitelvek tudományos kifejtése terén értékes munkát végzett. "A szentháromság eredetének és kifejlődésének története" és az "Evangéliumi csodák" című művei maradandó teológiai értéket képviselnek. Értékes könyvtárát utódai az egyháznak adományozták. 1868. augusztus 30-31.-i tordai zsinaton ünnepelte az egyház fennállásának 300. évfordulóját. Az ünnepélyen az angol Unitárius Egyház képviselői is számosan megjelentek. Ez volt az első történeti évforduló, melyet az unitáriusok nyilvánosan megünnepelhettek. Erre az alkalomra írta Kriza János unitárius püspök "Szent örömérzésre gyúl, Isten, e ház népe" kezdetű éneket (Énekeskönyvünk 215. számú éneke.) 1869. Június 25.-én Kelemen Benő alapítványt tett szegénysorsú, jó magaviseletű és szorgalmú tanulók segélyezésére. Szeptember 5.-én Nagyajtai Kovács István könyvtárát az egyház kollégiumi könyvtárának hagyta. 1870. Channing Vilmos híres amerikai unitárius teológus válogatott művei első kötetének megjelenése magyar nyelven. A fordítást Kriza János püspök kezdeményezte a kolozsvári lelkészek és főiskolai tanárok közreműködésével. Az utolsó, a hatodik kötet 1881-ben jelent meg. Channing művei elősegítették a vallásos élet és teológiai irodalmunk fejlődését. 1872. március 10.-én halt meg Mikó Lőrinc. Mint az egyházjog tanára összeállította azokat a kánonokat, melyeket az egyház alapítása óta alkotott. Az egyházi szervezeti törvény kodifikálásának kiváló munkása volt. "Az erdélyi unitárius vallásközönség igazgatási rendszere" című kéziratos munkáját 1931-ben Tóth György adta ki sokszorosított formában. 1875. Ferencz József kolozsvári lelkész Unitárius Kis Tükör c. munkájának megjelenése. Ez a munka egyházunk történetének, hitelveinek, szertartásainak és szervezetének rövid foglalata. 1930-ban, Vári Albert átdolgozásában egy új kiadása jelent meg. 1876. augusztus 27.-i árkosi zsinat Ferencz Józsefet (1835-1928) püspökké választotta. Október 10.-én Baldácsi Antal római katolikus vallású jótevő alapítványt tett a protestáns egyházak felsegítésére. Az adományozási iratot október 19.-én írta alá egyházunk képviseletében Ferencz József püspök és Daniel Gábor főgondnok. Ebben az évben létesült az egyház első nyugdíj- és segélyalapja. 1879. Dávid Ferenc halálának 300. évfordulója. Az augusztus 24-26.-án tartott székelykeresztúri zsinaton ünnepelte egyházunk először nyilvánosan Dávid Ferenc emlékét, halálának 300. évfordulója alkalmából. Erre a zsinatra is elküldték a külföldi unitárius egyházak képviselőiket. Dávid Ferenc emlékét kívánta szolgálni a Ferencz József püspök által kezdeményezett és gyűjtött "Dávid Ferenc Alapítvány" is. A zsinatra jelent meg Jakab Elek (1820-1897) történettudós munkája "Dávid Ferenc emléke" címen egyházalapítónk életéről és reformátori munkájáról. Jakab Elek levéltári kutatásai, egyháztörténelmi munkái és közéleti tevékenysége nagyméretű szolgálatot jelentett egyházunknak. Dávid Ferencről írott munkájával egymagában kiváló nevet szerzett egyházunk történetében. Jakab Elek az újkori unitárius egyháztörténetírás megalapítója és legnagyobb képviselője. Életének főműve "Kolozsvár története" volt. Életrajzát az Unitárius Irodalmi Társaság megbízásából Gál Kelemen írta meg: "Jakab Elek élet- és jellemrajza" címen. A munka 1938-ban jelent meg. 1883. A vargyasi zsinat kimondotta az első egyházi nyugdíj- és segélyintézet létesítését. 1885. augusztus 29.-én alakult meg a "Dávid Ferenc Egylet" Boros György teológiai tanár indítványára. Célja: a vallásos és erkölcsös élet ápolása volt. Az egylet első elnökének Brassai Sámuelt választották. 1888. Az "Unitárius Közlöny" megjelenési éve. A lapot a Dávid Ferenc Egylet adta ki a valláserkölcsi élet ápolására. Első szerkesztői Nagy Lajos és Boros György volt. Szeptember 10.-én kelt végrendeletében Berde Mózes (1815-1893) egyházi tanácsos vagyonát az Unitárius Egyházra hagyta. Berde Mózes nemes célt tűzött ki maga elé: "Egész életemben egy szent célért küzdöttem. Meg akartam mutatni, hogy szegény legény is hasznára lehet a társadalomnak, az emberiségnek, nemzetének erős akarattal... Kora fiatalságomtól szívem egy érzést, agyam egy gondolatot táplált: felsegíteni szegény vallásközösségemet, könnyíteni az utat a tanuló fiatalságnak a tudományok megszerzésére és segélyezni elaggott szolgáit és tanárait." Berde Mózes célját megvalósította. Páratlan szorgalommal és önmegtagadó takarékossággal gyűjtött vagyona egyházának hasznára és boldogítására vált. Gondoskodása külön is kiterjedt a tanuló ifjúságra az ún. "cipó-alapítvány" létesítésével. Ez az alapítvány sok szegénysorsú, jó erkölcsű és szorgalmas ifjút segélyezett. Berde Mózest az "unitárius jótevők fejedelmének" szokták nevezni. Életrajzát Benczédi Gergely írta meg "Berde Mózsa életrajza" címen, mely 1901-ben jelent meg. Július 15.-én kelt végrendeletében Bartók István könyvtárát az egyház kollégiumi könyvtárának hagyta. 1890. augusztus 30.-án Derzsi János alapítványt tett szegénysorsú tanulók segélyezésére. 1896. Az Unitárius Lelkészkör megalakulásának éve. Első elnöke Ferencz József püspök volt. 1897. április 16.-án kelt végrendeletében Brassai Sámuel értékes könyvtárát és minden vagyonát az egyháznak hagyta. Brassai Sámuel csaknem száz érve terjedő életében rendkívül sokoldalú szellemi munkát és irodalmi tevékenységet végzett. Mint az egyház nevelési rendszerének megalkotója, a főiskola és a kolozsvári egyetem tudós tanára, a legkülönbözőbb tudományok sajátosan önálló gondolkozású művelője, az unitárius vallás világi teológusa és jótevője, hallhatatlan érdemeket szerzett. Életrajzát Boros György írta meg "Dr.Brassai Sámuel élete" címen, mely 1927-ben jelent meg. 1898-1901. években épült fel az Unitárius Egyház székháza, melyben a kollégium, a teológia és más egyházi intézmények kaptak helyet. Az épület Pákey Lajos építészmérnök műve. Alkotásai közé tartozó jelentősebb egyházi épületek: a bölöni, székelyudvarhelyi, firtosmartonosi és magyarsárosi templomok. Ugyancsak az ő nevéhez fűződik a Brassai Sámuel és Berde Mózes síremléke is a kolozsvári házsongárdi temetőben. 1900. május 25. Az unitárius és szabadelvű vallások és egyházak világszövetségének a megalakulása Bostonban (USA), melynek a mi egyházunk is kezdettől fogva tagja. 1902. Ferencz József püspök "Hittan" című művének a megjelenése. 1905. Az "Unitárius Egyház" című lap megjelenése. Szerkesztője Lőrinczi István székelykeresztúri lelkész volt. A lap célja: a vallásos élet ápolása, az egyház építése és az időszerű egyházszervezeti reformok munkálása. 1907. Az "Unitárius Szószék" című folyóirat megjelenése. Szerkesztői: Vári Albert, Deák Miklós és Balázs András lelkészek voltak. A folyóirat a lelkészek szószéki szolgálatának támogatását és az egyházi beszédirodalom fejlesztését tűzte ki célul. 1907. Varga Dénes igazgató-tanár "A tordai unitárius gimnázium története" című művének megjelenése, melyet az Egyházi Képviselő Tanács felhívására irt. 1910. augusztus 20-23. napjain Kolozsváron és Déván tartott zsinat keretében emlékezett meg újból egyházunk Dávid Ferencről, születésének 400. évfordulója alkalmából. A zsinaton a külföldi unitárius egyházak nagyszámú képviselője vett részt. Egyházunk a zsinati ünnepélyre megjelentette Dávid Ferenc " Rövid Magyarázat" című művét hasonmás kiadásban, kiadta Kiss Ernő által népszerű formában irt Dávid Ferenc életrajzát és elkészíttette a lelkészek által az egyházközségek rövid történetét. Ez az emlékünnepély nagyobb és örömteljesebb volt az előbbieknél, mert ezen a többi keresztény felekezetek is részt vettek, velünk együtt ünnepeltek, elégtételt szolgáltatva Dávid Ferenc emlékének. Az egyház ez alkalommal a dévai várban egy emléktáblát állított fel a következő felírással: "Déva vára börtönében szenvedett ki 1579-ben vallásos meggyőződésének hirdetéséért halálig tartó fogságra ítélt Dávid Ferenc, az Unitárius Egyház megalapítója és első püspöke. A nagy reformátor születésének 400.-ik évfordulóján kegyelettel állította ez emléktáblát szellemének örököse, az Unitárius Egyház 1910-ben." Ebben az évben alakult meg a Dávid Ferenc Egylet keretében az Unitárius Nőszövetség. Az Unitárius Keresztény Névnaptár megjelenése a székelyudvarhelyi egyházkör lelkészeinek kiadásában. 1927-től a naptár a Dávid Ferenc Egylet, 1950-től az Egyházi Képviselő Tanács kiadásában jelent meg. 1911. Az "Egyháztársadalom" című lap kiadási éve. Szerkesztői: Gvidó Béla, Nagy Béla és Ütő Lajos küküllői egyházköri lelkészek voltak. A lap célja az egyháztársadalom művelése. Péterfi Dénes (1851-1925) kolozsvári lelkész és teológiai tanár nyugalomba vonulási éve. Péterfi Dénes mint lelkész, tanár és a Keresztény Magvető szerkesztője szolgálta egyházát. Hittani munkái, így pl. "Ami a vallásban változó és maradandó", "Unitárius kereszténység", "A Jézus asztalánál" stb. teológiai irodalmunk maradandó értékei. 1915. Ez évi Főtanács a lelkészképzés fejlesztése érdekében a meglévő "Papnevelő Intézetet" átszervezte "Unitárius Teológiai Akadémiává". A lelkésznevelés új szervezeti és tanulmányi szabályzata, kisebb módosításokkal, 1948-ig maradt érvényben. 1919. október 2.-án kezdte meg működését az unitárius leányotthon az új kollégium épületében. 1928-ban a régi kollégium épületében kapott végleges elhelyezést. 1920. augusztus 28.-án alakult meg az "Unitárius Irodalmi Társaság" az unitárius hívek művelődésének előmozdítására. 1921. április 10.-én tette le Ferencz József püspök a hűségesküt Románia alkotmányára. Ebben az évben jelent meg Tóth György (1870-1942) szerkesztésében "Az Unitárius Egyház Szervezete" című munka, az "Unitárius Egyház Törvényeinek Gyűjteménye" sorozatában. Tóth György az unitárius egyházjog lelkes művelője volt, aki az egyházi törvények kodifikálása és magyarázata terén értékes szolgálatot végzett. 1922. Az aranyostordai egyházkör Bors Mihály egyházi tanácsost, a szindi egyházközség patrónusát köri felügyelőgondnoknak választotta. Egyházszeretetéről tanúskodik végrendelete, melyben vagyonának örököséül az Unitárius Egyházat tette. Egyházunk 20. századi nagy jótevője. 1924. Az egyház új (harmadik) énekeskönyvének megjelenési éve. Az énekeskönyvet Pálfi Márton tanár állította össze Vári Albert, Régeni Áron, Sándor János és Pap Domokos segítségével. A jelenleg használatban levő énekeskönyvünknek ez az első kiadása napjainkig 14 kiadást ért meg, az utolsó 1994-ből való. 1928. február 19.-én halt meg Ferencz József püspök. Az 52 évre kiterjedő püspöksége egyházunkra nézve a fejlődés és virágzás kora volt. Az egyház megújhodása, szervezeti felépítése, az unitárius hitelvek ismertetése és az egyházi irodalom fejlesztése terén felbecsülhetetlen értékű szolgálatot végzett. Életrajzát Gál kelemen írta meg "Kilyéni Ferencz József élete és kora" címen, mely 1936-ban jelent meg. Július 10-15. napjain tartotta az unitárius ifjúság az első konferenciáját Székelykeresztúron. 1930. április 6.-án kezdte meg Balázs Ferenc (1900-1937) a mészkői egyházközségben lelkészi működését. Miután 1923-ban a teológiát elvégezte, 2-2 évet töltött az angol unitáriusok oxfordi és az amerikai Berkeley-i teológiáján, ahol magisteri fokozatot is szerzett. Ezután világkörüli útra indult, hogy megismerje a különböző népek társadalmi, politikai és vallási intézményeit. 1928-ban, 5 évi távollét után tért haza. Utazását és tapasztalatait a "Bejárom a kerek világot" című 1929-ben megjelent művében írta le. Balázs Ferenc unitárius lelkész és író volt, aki egész életén át a nép és a falú felemelését szolgálta. Önfeláldozó munkájának szellemi útleírását a "Közérthető Evangélium" és a "Rög alatt" című műveiben hagyta hátra. Nem volt még e században unitárius lelkész, aki olyan nagy körben tudta volna felkelteni maga iránt az érdeklődést, a szeretetet és bírálatot, aki annyi embert tudott volna követésre vagy ellenzésre bírni, mint Balázs Ferenc. 1933. Az "Unitárius Evangélium" című lap megjelenése Dr.Kiss Elek teológiai tanár szerkesztésében. A lap célja: Jézus evangéliumának hirdetése és a hivatásos unitárius élet szolgálata, mindezek által pedig Isten országának építése. 1935. Gál Kelemen (1869-1945) "A kolozsvári unitárius kollégium története" című művének megjelenési éve. Ez a munka, mely egyházunk vázlatos története is, Gál Kelemen életműve, 35 évi tanári és 25 évi igazgatói munkájának koronája. Nevelési és egyháztörténeti munkáival gazdagította egyházi irodalmunkat. 1939. Az "Unitárius Jövendő" című egyháztársadalmi, hitéleti és missziói célokat szolgáló lap megjelenése. Szerkesztője Kovács Lajos brassói lelkész volt. 1943. Ez évben jelent meg Dávid Ferencnek latinul irt De dualitate című munkája magyar nyelven, Értekezés a kettős istenségről címen. A fordítást Márkos Albert kolozsvári tanár végezte. 1946. szeptember 15.-én a Székelykeresztúron tartott zsinat Dr. Kiss Elek teológiai tanárt és egyházi főjegyzőt püspöknek választotta. Ő az egyház 27. főpásztora, aki minden munkájában arra törekedett, hogy az egyetemes értékek szem előtt tartásával, hivatásszerűen szolgálja egyházát. 1948. A tanügyi reform éve. A tanügyi reform elválasztotta az iskolát az egyháztól, létrehozva az általános és egységes állami oktatást. Ebben az évben jelent meg az új kultusztörvény, mely új alapokra helyezte az állam és a vallásfelekezetek közötti kapcsolatot s ennek megfelelően szabályozta az egyházak működését. A kultusztörvény 49. szakasza értelmében a négy protestáns egyház (ágostai evangélikus, zsinatpresbiteri evangélikus, református és unitárius) "Egyetemi Fokú Protestáns Teológiai Intézetet" szervezett. Az intézet a protestáns lelkészképzés munkáját 1949 január 1.-én kezdte meg. Azóta mindegyik egyház hitvallásbeli sajátosságainak tiszteletben tartásával és a testvéri együttműködés szellemében folyik itt az unitárius teológiai hallgatók lelkészi hivatásra való felkészítése. 1948. Varga Béla "Hit és Vallás" című hittani munkájának megjelenése. Ebben az évben állíttatta helyre az egyház a dévai várban elhelyezett és időközben megrongálódott Dávid Ferenc emléktáblát. 1949. június 1.-én jelent meg nyomtatásban egyházunk új szervezeti szabályzata. 1954. Dávid Ferenc halálának 375. évfordulójának megünneplése. 1959. január 1.-én kezdte meg működését az egyházi Nyugdíj- és Segélypénztár. Az intézet gondoskodik arról, hogy tagjai és azok hozzátartozói megfelelő társadalombiztositási juttatásban részesüljenek és nyugdíjat élvezzenek. 1960. november 27.-én tartott Egyházi Főtanács Kelemen Lajos (1877-1963) egyházi tanácsost, nyugalmazott levéltári főigazgatót, főgondnoknak választotta. Történettudós volt, aki páratlan gazdagságú tudását önzetlenül osztotta meg embertársaival. Unitárius vonatkozású munkái egyháztörténetírásunknak nélkülözhetetlen forrásanyagát képezik. 1965. augusztus 21.-én a Nagy Nemzetgyűlés elfogadta Románia Szocialista Köztársaság alkotmányát. Az alkotmány 30. szakasza minden állampolgár részére biztosítja a lelkiismereti szabadságot és a vallás szabad gyakorlását. 1968. augusztus 17-19. napjain a Zsinati Főtanács a Kolozsváron, Tordán és Déván tartott ülése keretében ünnepelte meg egyházunk fennállásának 400. évfordulóját. Erre az alkalomra adta ki az egyház a "Négyszáz év, 1568-1968" című emlékkötetet. 1971. december 7.-én halt meg Dr.Kiss Elek püspök. 1972. március 19.-én Székelyudvarhelyen tartott Zsinati Főtanács Dr.Kovács Lajos (1909-1994) teológiai tanárt, főjegyzőt választotta püspöknek. 1979. augusztus 11-12 Dávid Ferenc halálának 400. évfordulója. 1989. december - a nagy decemberi változás Romániában, mely új lehetőségeknek a sorozatát nyitotta meg az egyházak előtt is. A fejlődés új irányba való haladásának lehetősége. A testvérkapcsolatok létrejötte az angliai és amerikai unitárius egyházakkal. 1994. Dr. Kovács Lajos püspök halála. Ugyanebben az évben a Zsinati Főtanács Dr. Erdő János teológiai tanárt és főjegyzőt püspöknek választotta. 1996. Dr. Erdő János püspök halála. Ugyanebben az évben a Zsinati Főtanács Dr. Szabó Árpád, teológiai tanárt és főjegyzőt püspöknek választotta, aki az Unitárius Egyház 30. püspöke. |